Képzések leírása

A doktorképzés célja és főbb kutatási tématerületei (5 pillér)

 

A doktori iskola alapításának célja a regionális tudományok tudományterületén a tudományos utánképzés magas színvonalú, elméleti és gyakorlati ismereteket ötvöző, a területfejlesztés koordinálását is elősegítő, elhivatott humán háttér kinevelése. A doktori iskola számára rendkívül fontos a kapcsolódó tudományterületek felé történő nyitás, az általános közgazdasági ismeretek, a marketing, a vidékfejlesztés, a szociológia, a térinformatika (GIS) tudományok integrálására.

 

I. Területi folyamatok monitoringozása

 

A társadalmi, gazdasági folyamatok nem kísérhetőek maradéktalanul, teljes mélységükben figyelemmel kizárólag a rendelkezésünkre álló statisztikai elemzések alapján. Szükséges a tér néhány pontján folyamatos megfigyeléseket végezni, az országos, a regionális folyamatok helyi megnyilvánulásait, következményeit regisztrálni. A SZIE GTK Regionális Doktori Iskola abból kiindulva, hogy a gazdasági, társadalmi, területi törvényszerűségek általános megfogalmazása a tudományos kutatómunkának nem a végét jelenti, hanem adott esetben a kezdetét; a gazdasági, társadalmi törvényszerűségek érvényességének, korlátainak vizsgálata érdekében olyan objektumok (települések) kijelölését kezdeményezi, melyek egy adott problémát, egy törvényszerűséget jól reprezentálnak.

 

Trend monitorozással az objektumok sajátságainak időbeli nyomon követése a cél, míg a hipotézis-tesztelő monitorozással a prognosztizált változások bekövetkezését kísérjük figyelemmel. Mindezekkel a végső célunk a társadalmi, gazdasági, területi összefüggések mélyebb megértése. Ennek érdekében a következő alapelveket követjük vizsgálódásaink során:

az események dinamikus aspektusára figyelünk,

az elemzéseink során a probléma, jelenség egészéből indulunk ki, de ezen első megközelítés után mind konkrétabb és részletesebb elemzésnek vetjük alá a vizsgált objektumot, a problémát, annak különböző aspektusait és részeit,

különbséget teszünk rendszerszerű (strukturális) és történeti problémák között,

a vizsgálat során úgy járunk el, hogy a monitoringozásra kiválasztott települések tágabb tere is egységként értelmezhető, vizsgálható tartomány legyen; jól megfogalmazott tulajdonságokkal.

 

A valós társadalmi gazdasági, és területi folyamatok a tér néhány pontján elvégzett monitoringozása során szükséges

a kapcsolódó tudományok egybefogása, az interdiszciplináris szemlélet,

a komplex problémák értelmezéséhez adekvát fogalmak, kutatási módszerek kidolgozása

a monitoringozásra kiválasztott „objektumok” egységes tematika és módszertani útmutató, valamint térinformatikai eszközrendszer segítségével való vizsgálata,

a nyert eredmények kiadványok, tanulmányok formájában való publikálása.


II. A bevásárlóközpontok vizsgálata Közép-Európa nagy városaira

 

A bevásárlóközpontok a legújabb kor komplex kereskedelmi szolgáltató bázisai, amelyekben a vásárlás és a szórakozás, valamint az élmény összekapcsolódik. A kereskedelem történetében is nyilvánvalóan megjelennek azok az új felfedezések, eljárások, módszerek, attitűdök stb., amelyek előbbre vitték és viszik a világot.

 

A magyarországi bevásárlóközpontok és hipermarketek mindegyikében jelen vannak európai vagy tengerentúli tulajdonosok, akik esetleg évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek a kiskereskedés legújabb katedrálisainak tervezésében, szervezésében, menedzselésében és fejlesztésében.

Magyarország csatlakozása az EU országokhoz a bevásárlóközpontokat önvizsgálatra kényszerítheti. A csatlakozás hatását főként a potenciális vásárlókra vonatkozóan kell elemezni, mert nemcsak a hazai, de a szomszédos országokban várható változásokkal is számolni kell.

 

Valószínűsíthető feladatok az euró bevezetésével, de legfeljebb alig egy évtizeden belül:

 

A bolt-mix, a bérlő-mix további gazdagítása, differenciáltabb boltstruktúra kialakítása. Ma általánosnak mondható, hogy a hazai bevásárlóközpontokban a ruházat dominál, s az is nyílt titok, hogy a szuper- vagy hipermarket nem hiányozhat a boltkínálatból. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat szerint (Cushman&Wakefield–Haley&Baker, 2002) az európai átlagos 19%-kal szemben a magyarok 41%-a a bevásárlóközpontokban vásárol élelmiszert, s a hazai kutatások is ezeket az arányokat mutatják. Az EU lakosok 30%-a (a magyarok 26%-a) különleges cikkeket keres, és kirakatnézéssel tölti az időt a bevásárlóközpontban 17%-uk (a magyarok 10%-a). Valószínűsíthető, hogy az EU csatlakozás ezen a területen is elindított egy tanulási folyamatot, és a kínálatban a szabadidő eltöltését szolgáló termékek, eszközök, wellness létesítmények, programok kaphatnak nagyobb súlyt.

 

A jövő bevásárlóközpontjainak Magyarországon és Közép-Európában a mainál jobban szegmentált piachoz kell illeszkedni. Jellemzővé válhat, hogy az új bevásárlóközpontok családi szórakoztató funkciója erősödik. A kínálatban nemcsak a vonzáskörzet igényeit, hanem a távolabb élőket nagyobb útra ösztönző márkákat kell megjelentetni.

A városközpontokban ma található bevásárlóközpontok bolti kínálata 10 év múlva eltolódik a márkás termékek irányába, mert a kisebb szakboltokkal kell felvenniük a versenyt. A városok

„barna övezet”-ében létesült és felépülő bevásárlóközpontok az európaiakhoz hasonlóan a gépkocsis, családi bevásárlást fogják szolgálni, mert a lakosság igényei ezt fogják diktálni, és a hétvégi vásárlást részesítik majd előnyben, mert hét közben a nagy forgalom miatt a városokban csak tömegközlekedési eszközzel lesz érdemes utazni.

 

A bevásárlóközpontoknak biztos jövőjük van, mert a vevők gyorsan megtanulták a szórakoztató shoppingolást. Az elmúlt évtizedben a kiskereskedelemben a fejlesztések a nagy egységek területén hoztak újat, s ez minden bizonnyal jellemezni fogja a jövőt is. A bevásárlóközpontok tervezőinek és beruházóinak arra kell koncentrálniuk, hogy minden vevőcsoport találja meg a kívánt márkát, szolgáltatást egy helyen, lehetőleg nem nagy távolságra otthonától vagy munkahelyétől.

Valószínűsíthető, hogy Magyarországon a bevásárlóközpont-létesítés eddigi üteme lassul, és Budapestről inkább vidékre helyeződik át, ahol még távolról sem kielégítő az ellátás. Minden nagyobb város könnyen megközelíthető méretű vonzáskörzettel képes eltartani egy bevásárlóközpontot, és igény is mutatkozik iránta a vevők részéről. Arra nem számítunk, hogy akár a hagyományos bolti, akár az értékesítés korszerűbb, direkt marketing vagy elektronikus kereskedelmi formái helyettesíteni képesek a bevásárlóközpontokat. Ha jól választották ki a telephelyet, a vonzáskörzet nagyságát, a megközelíthetőséget, a boltok és szolgáltatók profilját, akkor a bevásárlóközpontok még hosszú ideig szolgálhatják a versenyképes, hatékony vevő kiszolgálást.

Valószínűsíthető, hogy a bevásárlóközpontok élete keményebb lesz a mainál. A fogyasztók többet várnak el a kereskedőtől, hajlandók lesznek nagyobb utat megtenni a jobb feltételekért, vagy kivárni a legkedvezőbb pillanatot a vásárlásra.

 

 

A kutatásra javasolt témák:

 

·A bevásárlóközpontok kialakulásának történeti folyamata Közép-Európa nagyvárosaiban a szakirodalom és korábbi vizsgálatok alapján

·A bevásárlóközpontok hagyományos kereskedelmi zónákra gyakorolt hatásánakvizsgálata (CBD);

A gyors funkcionális morfológiai változásokon áteső városrészek, utcák, utcaszakaszok átformálódásának felmérése, dokumentálása, mint pl. a Váci utca átalakulása,

Az agglomerációs övezetek átalakulásának folyamata;

A bevásárlóközpontok hatásának vizsgálata a vásárlói szokásokra Budapest, Pozsony, Prága, városokban;

A bevásárlóközpontok hatékonyságának vizsgálata, üzleti-mix, vonzáskörzet, térformáló hatás;

Közép-Európa fenti nagyvárosai bevásárlóközpontjainak tipológiája;

A fenti nagyvárosok bevásárlóközpontjainak összehasonlító vizsgálata.

 

A kutatási partnerek:

 

Nyitrai Agrártudományi Egyetem

University of Klagenfurt

Univerty of Bern

 

 

 

III. A vidéki térségek föld- és térhasználatának területi versenyképességét befolyásoló közgazdasági tényezők vizsgálata, stratégiai fejlesztések irányainak kidolgozása

 

Napjaink egyik legégetőbb és egyben legizgalmasabb kérdése, hogy milyen lehetőségek mentén szükséges és lehetséges a vidéki térségek föld- és térhasználatának fejlesztését megvalósítani Magyarországon az Európai Uniós integrációnk után. Az elmúlt évek kutatásai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy Közép-Európa és benne Magyarország térbelisége leginkább történelmi, kulturális vagy érzelmi alapokon határozható meg. A térbeli gazdasági, társadalmi és politikai feltételek integrációja jelenleg meglehetősen hiányos, az együttműködés alapjai gyengék. Az európai területi együttműködés melletti érvek ugyan túlnyomóan politikaiak, de természetesen hosszabb távon a gazdasági előnyök is szerepet játszanak benne. Az európai integráció nagy kihívást jelent a magyar vidék gazdasága számára, de az eredményes európai orientáció, az integrációba illeszkedés nélkülözhetetlen előfeltétele az Európai Unió versenyképességi rendszeréhez történő pontos illeszkedés. A vidéki térségek földhasználati zónáinak gazdasági, társadalmi, természeti határai jóval túl mutatnak a területi statisztikai rendszer határain. Ennek megfelelően kialakuló centrum- periféria, illetve egyensúlyi helyzetek hosszú távon meghatározhatják a jövőbeli fejlesztési irányokat, melyek komplex kutatása a térszerkezetet is jelentősen befolyásolja. Ennek megfelelően szükséges azon föld- és térhasználati fejlesztések irányainak kutatása, melyek mentén a táji, természeti, gazdasági és humán erőforrásbeli komparatív előnyök komplex rendszerén keresztül teremtik meg a versenyképesség hazai lehetőségeinek irányait.

 

Kutatásirészterületek:

 

1. A vidéki térségek erőforrásvonzó és megtartó képességének, a térben működők versenyképesség erősítésének közgazdasági kutatása.

2. A hatékony föld- és térhasználati szerkezet megteremtésének kutatása a régiók, térségek, települések versenyképességének vizsgálatán keresztül, különös tekintettel a területi egységek vállalkozásaira, lakosságára, intézményeire, civil szervezeteire stb.

3. A vidéki térségekben folyó föld- és térhasználat optimális működésének jövőbeli stratégiai kutatása a telephely, az informatikai, a közlekedési elérhetőség, a pénzügyi, a tanácsadási szolgáltatások területileg összehangolt fejlesztése mellett.

4. A vidéki térségek alternatív, keresletorientált gazdaságfejlesztési stratégiáinak kidolgozásának kutatása (energia, táj- és természetvédelem, turizmus, mezőgazdasági termelés, bio- és extenzív gazdálkodás stb.).

5. Az EU fejlesztési politikáiban (agrár, vidék, regionális), a föld- és térhasználatra megfogalmazott és alkalmazott eszköz- és intézményrendszerek adaptációjának közgazdasági vizsgálata, fejlesztési lehetőségük kutatása.

 

IV. A területi tervezést és fejlesztést támogató módszerek adaptálása és gyakorlati alkalmazásuk vizsgálata

 

A területi tervezés napjainkban főleg a területfejlesztés és a vidékfejlesztés kapcsán, e feladatok finanszírozásának, gazdaságpolitikai megalapozásának kérdéseivel összefüggésében kerül előtérbe. Hazánkban és más európai országokban a területi, regionális koncepciók meghatározóak a gazdaság fejlesztésében és annak működtetésében, az EU folyamatok nemzeti befolyásolásában. Kutatómunka tehát a témával foglalkozó kutatók, döntéshozók, fejlesztők, oktatók, hallgatók vagy a „csak” érdeklődő ember munkáját segíti, mert a hatékonyan végzett tervezési és fejlesztési folyamat közvetlenül befolyásolja mindennapi életünk alakulását, változását.

A téma feldolgozásában megjelenő feladatok rendszerező-, elemző-, problémamegoldó jellegűek.

 

A kutatómunka során az alábbi kérdésekre keresünk válaszokat :

  1. Hogyan változnak a területi tervezés céljai, elméleti alapjai, intézményrendszere?
  2. A területfejlesztéssel kapcsolatosan, milyen konkrét módszertani fejlesztések segíthetik különböző szintű területi stratégiák és programok kialakítását és azok sikeres megvalósítását?
  3. Mi lehet egy követendő alternatíva hazánkban a területi tervezési és programozási módszerek használata során, különös tekintettel a módszerek rendszerszerű használatára?
  4. Mi lehet az egyes területfejlesztési, tervkészítési módszerek lehetséges továbbfejlesztése?

 

Célunk az is, hogy bemutassuk a tervezési folyamatok során alkalmazható eszközök életképességét, eredményességét. A tesztelés azért is indokolt, mert a felhasználható eszközök fejlődésének eredményeként tovább lehet finomítani a folyamatlépések során felhasználható módszerek körét, optimalizálva az eltérő tervezési feladattípusokra.

 

Nem gondoljuk, hogy egyedül vagyunk azzal az elképzeléssel, hogy a területi tervezés folyamatos megújulása szükséges ahhoz, hogy egyik oldalról az elkövetett és megismert hibákat ki lehessen javítani, másik oldalról a változó kor igényeinek meg tudjon felelni.

Mind a társadalmi-gazdasági fejlődés jellege, mind pedig a szakma immanens nehézségei kételyeket ébresztenek a tervezés és fejlesztés elképzeléseivel szemben, mely kételyeket meggyőződésünk szerint, egy a társadalom számára hasznosabb tervezés segítségével ki lehet küszöbölni. Ami annyit tesz, hogy magát a tervezést kell megreformálni azzal, hogy nem ad hoc módon kezdünk hozzá, és nem hiányozhat a tényezők rendszerszemléletű megközelítése sem, mely a strukturált tervezési folyamatok, és azok hatékony működtetését lehetővé tevő eszközrendszer kialakítását teszi szükségessé.

A SZIE GTK Regionális Doktori Iskola  ezen  kutatási,  tudományelméleti  irányvonal elkötelezet híve és folyamatosan munkálkodni kíván a területfejlesztés hatékonyságának növelése érdekében.

 

V. A fenntartható fejlődés regionális környezetvédelmi vonatkozásai

 

A természetföldrajzi egységekben, például a tavak és a folyók vízgyűjtőjén zajló gazdasági fejlesztések által kiváltott természeti változások nem közigazgatási határok, hanem természetföldrajzi skálák mentén következnek be, legalábbis ez dominál a változásokban. Ugyanez érvényesül a tájhasználat és az ökoszisztéma szolgáltatások igénybevétele során is. Ilyen ökoszisztéma szolgáltatás például a legeltető állattartás, a vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás, a természetes vizekben zajló halászat, az extenzív mezőgazdasággal összefüggő egyéb terület- és földhasználat és a túrizmus is. Következéséképpen, a változások monitorozása, elemzése, visszahatásának prognosztizálása a gazdasági,  a társadalmi, és  a természeti folyamatokra is komplex regionális megközelítést igényel. Ezért a regionális szemlélet a környezetvédelmi politika egyik alapvető jellemzője is. Ennek példája az Európai Unió vízi környezetvédelmi politika alapvetése, a Víz Keretirányelv, amely dominánsan regionális lépték mentén érvényesül, ahol a legkisebb egységek a vízrendszerek tagországokra eső részvízgyűjtő területei, és utána következnek azok a nagy európai ökorégiók, amelyek átívelnek az országhatárokon. Az Európai Unió a keretirányelvben leszögezi a fenntartható fejlődés prioritását, és rögzíti az egész európai vízi környezetvédelmi politika irányvonalát és gyakorlatát, amely regionálisan, az un. Vízgyüjtő Gazdálkodási Intézkedési Tervek alapján valósul meg. A víz ügye egyébként azért is követel regionális szemléletet, mert a vízhasználat a gazdaság minden szegmensében alapvetően jellemző, és bár Hazánk felszíni és felszín alatti vizekben bővelkedik, a vízkincs minősége nagymértékben külső tényezőktől függ, mert a víz

95%-a az országhatáron túlról érkezik. Az országokon belüli, és az országhatárokat átívelő természeti régiókban minden mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi-szolgáltató és turisztikai beruházás alapvető motivációja a fogyasztás szolgálata, de a fentiek miatt ezt a természeti környezet minőségi romlását elkerülve, a fenntartható fejlődés szellemében kell folytatni. Így a beruházások tervezésénél, a megvalósítás során, sőt, az azokat engedélyező és ellenőrző hatósági feladatok során is érvényesülnie kell a környezetvédelmi indíttatású regionális szemléletnek. Nem csoda, hogy a természeti erőforrások és a környezet védelmét szolgáló nemzetközi egyezmények legmagasabb letéteményesei az Európai Parlament és az ENSZ főtitkára, és a végrehajtásért az országok tárca szinten felelnek.

 

Kutatási javaslatok és témák:

 

1. A természeti régiók jelentősége a területfejlesztésben;

2. A természeti régiók jelentősége az infrastrukturális hálózatok kialakításában (turizmus,

közlekedés stb.);

3. Az egyes országok és régiók társadalmi, gazdasági és infrastrukturális fejlettségi színvonalának jelentősége a környezet fenntarthatóságában;

4. Az egyes országok és régiók társadalmi, gazdasági és infrastrukturális fejlettségi színvonalának jelentősége a globális természet- és környezetvédelmet szolgáló nemzetközi egyezmények végrehajtásának hatékonyságában.

magyar